Ugrás a tartalomra

TVS RTX 300 nemzetközi sajtóteszt

Tesztek2026.09.09

Lost Biker Péter zöld TVS RTX 300 kalandmotorral érkezik egy fák szegélyezte keskeny toszkánai falusi úton

Toszkán szerpentinek, köves földutak és egy kiadós vihar: a TVS RTX 300 bemutatóján szinte mindenből jutott. Az indiai kalandmotor finom járású egyhengeressel, jól működő gyorsváltóval és barátságos karakterrel érkezik. A futóműve viszont emlékeztet rá, hogy a kalandos külső mögött elsősorban egy kényelmes, közúti motor bújt meg.

2026 szeptemberének elején a TVS toszkánai sajtótesztjére utaztam, hogy kipróbáljam az új RTX 300-at. A Lucca környéki hegyek között nagyjából 200–220 kilométeres útvonalat terveztek nekünk: rengeteg kanyart, kevés forgalmat és egy murvás, köves földútszakaszt. Egy ilyen motorhoz nehéz lett volna jobb helyszínt találni.

A vihar által összedöntött fehér rendezvénysátor és szétázott kartondobozok egy esős toszkánai teraszon
A vihar az ideiglenes motorparkolót és a tartalék felszereléseket sem kímélte

Az időjárással már kevésbé volt szerencsénk. Az indulásra megérkezett az eső, később pedig olyan vihar alakult ki, amely a rendezvény motorokat és felszerelést befogadó sátrát is összedöntötte. A teszt így a száraz aszfalttól a csúszós hegyi utakon át a bőrig ázásig sokféle tapasztalatot adott. Nekem pedig sikerült egy olyan tulajdonságát is kipróbálnom a motornak, amelyet a sajtóprogramban valószínűleg nem terveztek: hogyan fekszik az oldalán.

A TVS neve sok magyar motorosnak még újdonság lehet, pedig komoly gyártói háttér áll mögötte. A BMW 310-es sorozatához kapcsolódó együttműködés és a Norton tulajdonlása is segít elhelyezni a márkát a térképen. Az RTX 300 azonban saját jogán érdekes: egy olyan kis kalandmotor, amelynek az ereje és a kezelhetősége a kezdőknek is megközelíthető.

A bemutatón a TVS a versenyzésben és ralikon szerzett tapasztalatait is hangsúlyozta, de az RTX alapvető feladata a túrázás. Olyan motort akartak készíteni, amellyel a hétköznapi közlekedés mellett többnapos kirándulásokra is elindulhatsz, és nem kell azonnal visszafordulnod, ha elfogy az aszfalt.

A2-es jogosítvánnyal vezethető, a megjelenése alapján pedig jóval nagyobbnak, komolyabbnak hat annál, amit a 300-as szám sugall. A lámpája, a fejidom és az egész kiállása szerintem kifejezetten jól sikerült. A formája alapján az ember már a következő hegyi túrát tervezi, mielőtt egyáltalán beindítaná.

299 köbcenti, finoman adagolható erő

Zöld TVS RTX 300 dobozokkal kiállítva a TVS RTX logós háttérfal előtt a toszkánai bemutatón

Az új RT-XD4 erőforrás 299,1 köbcentis, folyadékhűtéses, két felülfekvő vezérműtengelyes egyhengeres. A 36 lóerőt kilencezres fordulaton, a 28,5 Nm-es nyomatékmaximumot hétezernél adja le. Száz lóerő feletti motorok után először kevésnek érződik. Amint azonban átállsz a ritmusára, kiderül, hogy ezeken a szűk hegyi utakon bőven lehet vele élvezetesen motorozni.

A legjobb tulajdonsága az egyenletes működés. A gázreakció kiszámítható, az erő könnyen adagolható, és magasabb fordulaton sem válik idegessé. A teszten a járását is kifejezetten finomnak éreztem, zavaró vibráció nélkül.

Lost Biker Péter olajzöld Spidi kabátban és Nexx sisakban zöld TVS RTX 300-zal egy toszkánai erdei murvás úton

A gyári prezentációból az is kiderült, hogy ehhez a karakterhez a blokk belsején és a vezérlésen is sokat dolgoztak. A nagyobb forgási tehetetlenségű forgattyús mechanizmus mellett sebességfokozatonként hangolt nyomatéktérképeket használnak, az elektronika pedig a hirtelen nyomatékváltozásokat is finomítja. Ennek a nyeregben az az értelme, hogy egy apró gázmozdulatból ne legyen fölösleges bólintás vagy rántás.

Az RT-XD4 nevében a D4 négy „dupla” megoldásra utal: a két olajszivattyúra, a kettős hűtőköpenyre, a két leválasztóval dolgozó kartergáz-szellőzésre és a két vezérműtengelyre. Ezeket persze menet közben nem látod. Azt viszont érzed, ha a motor működése rendezett, és nem kell állandóan alkalmazkodnod valamilyen kellemetlen szokásához.

Még a henger futófelülete is plazmaszórt bevonatot kapott. A TVS ehhez tartósságot és csendesebb működést társít; a hosszú távú élettartamról egy sajtóteszt után természetesen nincs saját tapasztalatom. Az viszont látszik, hogy komolyan vették az új erőforrás fejlesztését.

Ez a nyugodt karakter különösen értékes lehet friss A2-es jogosítvánnyal vagy egy kisebb robogó után. A teljesítménye már alkalmas túrázásra és szerpentinezésre, miközben könnyű megszokni a reakcióit. A kezelhetősége persze nem helyettesíti a rutint: ezt a terepszakasz nekem is megmutatta.

Könnyű terepen is kipróbáltuk, el is estem

A murvás, köves emelkedőn elsősorban a futóművet és az állva motorozhatóságot figyeltem. A vezetési pozíció alapvetően működött, a puha rugózás miatt viszont nem mindig találtam meg könnyen az egyensúlyt. Amikor hagytam az első kereket dolgozni, a motor ügyesen kereste magának az utat.

Aztán egy kanyarnál elrontottam a megközelítést. Ahelyett, hogy elfogadtam volna a választott ívet, a fotósok miatt korrigálni próbáltam, amiből esés lett. Sérülés nélkül megúsztam, a kuplungkar viszont letört, és a motor oldalán is maradt nyoma a történetnek.

Ezt nem lenne korrekt egyszerűen a motor számlájára írni. A saját döntésemnek is szerepe volt benne. A tanulság nekem az, hogy a jó fotónál fontosabb a jó ív és a nyugodt motorozás. Az egómat jobban megviselte az eset, mint a testemet, de ebből is tanulni kell.

A kalandmotoros megjelenés mindenesetre ne tévesszen meg senkit: egy barátságos háromszázasnak is megvannak a maga határai, a murva pedig ugyanúgy murva marad alatta.

A váltó remek, a futómű beállítást kíván

Zöld TVS RTX 300 kalandmotor szemből, egy toszkánai falusi aszfaltúton haladva
Ez egy egészen másfajta Toszkána, mint amit én ismerek

A hatfokozatú váltót kifejezetten szerettem. Pontosan, könnyen kapcsolt, az üreset is egyszerű volt megtalálni, a tesztmotor kétirányú gyorsváltója pedig következetesen jól működött. Ez olyan részlet, amelyet minden kanyar előtti visszaváltásnál értékelni fogsz. A rásegítős, csúszókuplung szintén hasznos része a csomagnak: könnyíti a kezelést, visszaváltáskor pedig mérsékli a hajtásláncon keresztül a hátsó kerékre jutó hirtelen terhelést. Egy tanulós, túrázós motoron az ilyen, kevésbé látványos megoldásoknak is van értékük.

A futóműről már vegyesebb a kép. A teszten az első részt túl puhának, időnként bizonytalannak éreztem. Az Adventurer kivitel állítási lehetőségei ezért valóban hasznosak lehetnek. Elöl 41 milliméteres, patronos villa dolgozik, hátul pedig egycsöves, lebegődugattyús központi rugóstag. A technika tehát ad lehetőséget a hangolásra, ami nálam sokat segített volna. Az egyik kolléga motorján a helyszínen változtattak a beállításokon, és ő jelentős javulásról számolt be. Ez az ő visszajelzése volt; a saját motoromon ugyanilyen összehasonlítást nem tudtam készíteni.

A 180 milliméteres első és hátsó rugóút, valamint a 200 milliméteres hasmagasság csak könnyebb földutakhoz ad mozgásteret. Az RTX-et én ilyen használatban tudom elképzelni: országúti túra közben egy murvás kitérő még belefér, komolyabb terepezéshez viszont már más motorban gondolkodnék.

Az alapot acél térhálós váz és öntött alumínium lengővilla adja. A nagyjából 180 kilogrammos menetkész tömeghez és a motor teljesítményéhez az elöl használt 320 milliméteres féktárcsát, radiális féknyereggel, elegendőnek éreztem. Ezen a napon számomra sokkal inkább a futómű finomhangolása volt kérdés, mint a fék ereje.

Kényelmes üléspozíció, használható álló helyzet

Ülve jól éreztem magam a motoron. A térdszög természetes, a kormány kényelmesen kézre állt, a lábam pedig teli talppal leért. Az ülés az első 40–50 kilométer alapján kényelmesnek tűnt, bár az élesebb széle miatt egy hosszabb túra még árnyalhatná ezt a benyomást.

Lost Biker Péter olajzöld Spidi kabátban és Nexx sisakban zöld TVS RTX 300-zal egy kanyargós toszkánai erdei úton
A futómű stressztesztje vegyes eredményt hozott

A bemutatón külön hangsúlyozták, hogy az ülés és az oldalpanelek formájával a talaj elérését is segíteni akarták. Ez fontos részlet: két azonos ülésmagasságú motor közül is egészen másképp érhet le a lábad attól függően, mennyire kell terpesztened rajtuk.

Állva is használható, a széles, kivehető gumibetétű lábtartók segítenek. A saját testméreteimhez bizonyos álló pozíciókban nagyjából 3–4 centivel magasabb kormányt választanék. Ez személyes ergonómiai igény, ezért az üléspróbát mindenképp érdemes komolyan venni.

Az utas külön ülést kapott, de a saját, körülbelül 95 kilogrammos testsúlyom mellé én nem ezt választanám két nagyobb ember csomagos túrájához. A hely és a rendelkezésre álló teljesítmény két külön kérdés. Egyedül, visszafogott csomaggal sokkal jobban illik a karakteréhez az utazás.

Toszkán kanyarok és az eső

A keskeny hegyi utakon nem hiányzott folyamatosan a nagyobb teljesítmény. Itt a ritmus, az ívek és a táj adták az élményt. Az RTX ebben a környezetben szerethető társ: egyszerűen jó vele haladni és nézni, merre visz az út.

Sorban parkoló zöld TVS RTX 300 kalandmotorok egy toszkánai kőfal és virágtartó mellett

Elöl 19, hátul 17 colos könnyűfém kerék és Eurogrip Explo-R abroncs volt a tesztmotoron. Közúton rendben működött ez az összeállítás. Köves talajon ugyanakkor érezhető, hogy a gumi mintázata inkább az aszfaltos használat felé billenti a mérleget.

A TVS a bemutatón a háromféle gumikeverékre épülő futófelületet is kiemelte: középen a kopásállóság, a vállrészen a tapadás, a kettő között pedig a fokozatos átmenet volt a cél. Ez jól illik egy túrázásra szánt abroncshoz, de a mintázat terepes korlátait természetesen nem tünteti el.

Az esőben Rain módra váltottunk, és jelentősen visszavettünk a tempóból. A vizes aszfalt helyenként csúszott, így a nap második fele inkább a kiszámítható kezelhetőségről szólt. Nagy döntögetések helyett óvatosan haladtunk, és legalább maradt idő nézelődni is.

A megadott 140 km/órás végsebességet nem mértem meg. Érzésre körülbelül 120 km/órás utazótempót tudnék elképzelni vele, de ezt külön autópályás próba nélkül csak becslésként kezelném. Az RTX ezen a napon egyébként is a szűk kanyarok között mutatta meg igazán, mire való.

Négy menetmód, érthető különbségekkel

A TVS RTX 300 kormánya, felső villahídja és tanksapkája közelről, mögötte a kijelző

Az RTX elektronikáját a túrázós használathoz igazították. Négy menetmódot kapunk: Urban, Tour, Rain és Rally. A gyári táblázat alapján ezek a gázreakció mellett az ABS és a kipörgésgátló működését is összehangolják az adott feladattal.

A Tour és a Rally az élénkebb motorbeállítást használja, az Urban és a Rain visszafogottabb reakciókat ad. Rain módban az ABS is az esős használathoz igazodik, Rallyban pedig a terepezéshez változik a rendszerek működése.

Utóbbiban a hátsó ABS kikapcsol, az első ABS és a kipörgésgátló pedig terepes hangolásra vált. Így a hátsó kerék több szabadságot kap, ami laza talajon hasznos lehet. IMU és dőlésszögérzékeny kanyar-ABS nincs, ezt tehát ne keverjük össze a nagyobb kalandmotorok összetettebb rendszereivel.

Nekem az tetszett benne, hogy nem kellett elveszni a beállítások között. A nap során egyértelműen adta magát, mikor melyik üzemmódnak van értelme. Az eső pedig elég határozottan gondoskodott arról, hogy a Rain feliratot ne csak a parkolóban nézegessük.

Kis motor, gazdag felszereltség

Az öthüvelykes TFT-kijelző köré egészen sok funkciót építettek. A menetmódok saját megjelenítést kapnak, a telefonos kapcsolódást pedig a TVS SmartXonnect rendszere kezeli.

A navigációnál külön érdekesség a Google Maps tükrözése. A bemutató szerint Androiddal és iPhone-nal is működik, így a műszerfalon térképes útmutatást is kaphatsz. Ehhez társulnak a telefon- és zenei funkciók, a parkolási hely megjegyzése és a menetstatisztikák.

A gazdagabb felszereltségnél GoPro-vezérlés és keréknyomás-ellenőrzés is szerepel a csomagban. Ezeket most nem teszteltem végig külön-külön, ezért a prezentációban megismert lehetőségekként kezelem őket. A kormánykapcsolókat viszont használtam, és jó benyomást tettek rám: nem zsúfolták tele feleslegesen a kezelőfelületet.

A két változat közti különbséget érdemes fejben tartani. Az Essential már a bemutató szerint is megkapja a négy menetmódot, a TFT-t, a telefonos kapcsolódást, a tempomatot, a kipörgésgátlót, a kapcsolható ABS-t és a teljes LED-világítást. Ez egy belépő változattól kifejezetten gazdag csomag. Az Adventurer ehhez adja többek között a futómű bővebb állíthatóságát, a kétirányú gyorsváltót és a keréknyomás-ellenőrzést.

Kinek ajánlanám a TVS RTX 300-at?

Elsősorban annak, aki új, A2-es jogosítvánnyal is vezethető motort keres munkába járáshoz, hétvégi kanyarokhoz és nyugodtabb túrákhoz. A finom motorjárás, a pontos váltó és a kényelmes üléspozíció együtt jól használható csomagot alkot. Aki viszont erős gyorsításokat, rendszeres kétszemélyes, csomagos túrákat vagy komoly terepképességet vár, annak nem ez lesz a jó választás.

A tank 12,5 literes, a bemutatón ismertetett gyári fogyasztás 3,4 liter száz kilométerenként. Ezt a teszten nem tudtam ellenőrizni, így saját mért fogyasztási adatot nem tudok hozzátenni. Papíron takarékos útitársnak ígérkezik, de egy hosszabb túra mutatná meg igazán, milyen tankolási ritmussal lehet számolni.

A bemutató idején a gazdagabban felszerelt változat magyar ára nagyjából kétmillió forintként hangzott el, a gyári prezentáció pedig öt év garanciát jelölt. Az aktuális hazai árat, a pontos felszereltséget és a garanciális feltételeket a forgalmazónál, a Sandlandernél érdemes ellenőrizni.

Nekem az RTX 300 leginkább azt mutatta meg, hogy 36 lóerővel is lehet jókat motorozni. A megfelelő úton, a megfelelő elvárásokkal a könnyen kezelhető karakter sokat ad az élményhez. A modern műszaki megoldásokból pedig akkor lesz valódi előny, amikor a kanyarok között egyszerűen csak jól érzed magad rajta.

A puha futóművel együtt is érdemes felülni rá, ha egy barátságos kis túraendurót keresel. A fotósok kedvéért választott íveket pedig inkább hagyjuk. Azt a részt már kipróbáltam helyettetek.

A teszt a TVS által szervezett sajtóeseményen készült.

A tesztvideót itt nézheted meg:

Iratkozz fel!