
Az Izlandon motorozás régóta ott volt a bakancslistámon. A Norton Atlas bemutatója pedig elég jó indoknak tűnt arra, hogy végre kipipáljam. Egy új motorkerékpár, egy nagy múltú brit márka és egy olyan táj, amelyre az ember menet közben is hajlamos tátott szájjal rácsodálkozni. A sisakban ezt legalább senki sem látja.
Az időjárás persze gondoskodott arról, hogy a teszt ne váljon gondtalan képeslapgyártássá. Reykjavíkból kiérve viharos szél, eső és nagyjából nyolc-tíz fok fogadott bennünket. Rajtam körülbelül hatvankét réteg ruha volt, de az esőnadrágért így is meg kellett állni. Megint Petire várt a csoport. Szerencsére csak négyen voltunk, így ezúttal viszonylag kevés embert tudtam egyszerre felidegesíteni.
A nap végére viszont az időjárásnál sokkal jobban foglalkoztatott valami más: miért éreztem magam ennyire jól ezen a motoron? Különösen azon a tizenhat kilométeres terepszakaszon, amely után már egyáltalán nem akaródzott visszaadnom a gépet.
Egy régi név új küldetéssel
A Norton története 1898-ban kezdődött, az első motorkerékpárjuk pedig 1902-ben készült el. A márka neve később összeforrt a versenyzéssel, a Man-szigeti TT-vel és olyan típusokkal, mint a Manx vagy a Commando. Az Atlas név sem új találmány. Az eredeti, 1962-ben bemutatott modell elsősorban az amerikai piac igényeire válaszolt: nagyobb lökettérfogatot, nyomatékot és hosszabb utakra is használható teljesítményt kínált. Az új Atlas egészen más motorkerékpár, de az utazás gondolata megmaradt.
A Norton közelmúltja ennél jóval viharosabb volt. A pénzügyi nehézségek után 2020-ban érkezett a TVS, és új alapokra helyezte a márkát. Az Atlas brit tervezésű és fejlesztésű modell, amely mögött már az indiai vállalat gyártási és ipari háttere áll. Ez a motor jól mutatja, milyen irányba keresik a folytatást. Az Atlas mai középkategóriás túraenduró, modern elektronikával, sajátos formával és olyan teljesítménnyel, amelyet a hétköznapokban is ki lehet használni.
Atlas vagy Atlas GT?
A modellcsalád kétféle felhasználást céloz meg. Az Atlas elöl 19, hátul 17 colos kerékkel, hosszabb rugóutakkal és nagyobb hasmagassággal a földutas kitérőkre is felkészült. Az Atlas GT elöl-hátul 17 colos kereket és rövidebb rugóutakat kapott, így inkább az aszfaltos túrázás felé mozdul el. Izlandon a 19-es első kerekű Atlast vezettem, Apex felszereltséggel. Az Apex többek között markolatfűtést, állítható szélvédőt, keréknyomás-ellenőrzést, kanyarfényt, kombinált fékezést és emelkedőn megtartó funkciót ad az alapcsomaghoz.
A külseje megosztó, de ráülve helyreállnak az arányok

Oldalról elsőre kicsit orrnehéznek láttam az Atlast. Nagy az eleje, szokatlanok az arányai, és a vezető helye is hátrébb lévőnek tűnik annál, mint amit megszoktunk. Aztán felültem rá, és minden a helyére került. A kormány hátranyúl hozzád, a felsőtested természetesen áll, a lábad pedig nincs túlságosan magad alá hajtogatva. Az első pillanatokban még kerestem a lábtartót, mert máshol számítottam rá, utána viszont hamar megszoktam. A végeredmény kényelmes, kicsit foteles üléspozíció lett, egészséges térdszöggel.
Az ülés 845 milliméter magas, amiről a saját 183 centimmel jól leért a lábam. Ehhez 220 milliméteres hasmagasság társul, tehát a földutas használathoz sem kell rögtön az első magasabb kőnél aggódni.
A dizájn részleteit kifejezetten szerettem. Az oldalsó Norton-emblémát, a felületek vonalait, a kontrasztos elemeket és még a tükrök formáját is. A narancsos, téglaszínű Sinopia Orange lett a kedvencem. Ebben persze lehet némi részrehajlás, hiszen egész nap egy ilyenen ültem.
A jó helyen lévő hetven lóerő
Az Atlas erőforrása 585 köbcentis, folyadékhűtéses, soros kéthengeres. A főtengely 270 fokos elékelése olyan egyenetlen gyújtásritmust ad, amely hangban és érzetben is közelebb hozza a V2-esek világát. A gyári csúcsteljesítmény 70 lóerő 9300-as fordulaton, a nyomatékmaximum 57,5 Nm. Menet közben azonban sokkal érdekesebb volt, milyen szélesen használható tartományban dolgozik a blokk.
Négyezer-ötszáz környékétől már szépen megindult, és nem kellett minden gyorsítás előtt visszagangolni. Tour módban a gázreakció kifejezetten élénknek érződött. Megmozdítottam a csuklómat, a motor pedig rögtön értette, mit szeretnék. A hetven lóerőtől nem vártam mellbevágó élményt, de az előzések során többször is meglepett, milyen határozottan lódul meg. Ehhez a motorhoz, ehhez a felhasználáshoz jól passzolt az ereje. Közben nem tapasztaltam zavaró vibrációt. Magasabb fordulaton sem kezdte zsibbasztani a kezemet, és a gumibetétes lábtartókon sem jött át kellemetlen rezgés.
A sajtóanyagból egy helyszínen még pontatlanul említett részlet is tisztázható: a speciális plazmaszórt bevonat a hengerek futófelületére kerül. Ezzel a gyártó kisebb súrlódást, kisebb tömeget és jobb tartósságot céloz. Két olajszivattyú és gondosan kialakított hűtőrendszer is dolgozik a blokkban. A hosszú távú megbízhatóságot egyetlen tesztnap nem bizonyítja, de a motor járáskultúrája jó benyomást tett rám.
A tömegnél érdemes elolvasni az apró betűt
Az alap Atlas gyári tömege 188 kilogramm, az Apex változaté 192. Csakhogy ezek üzemanyag nélküli, egyéb folyadékokkal feltöltött értékek. A 15,4 literes tankot megtöltve a kipróbált Apex tömege valamivel kétszáz kilogramm fölé kerül. Így már tisztább a kép, amikor más modellekkel hasonlítgatjuk. A vezethetőségén közben nem éreztem nehézkességet. A motor jól egyensúlyozható, és a tömegelosztása is hamar természetessé vált.
Az acél térhálós vázban maga a blokk is teherviselő elemként dolgozik, hátul pedig öntött alumínium lengővilla vezeti a kereket. A gyári bemutatón a váz szabályozott rugalmasságát hangsúlyozták. Én ebből menet közben azt érzékeltem, hogy a motor stabil maradt, de nem vált érzéketlen, merev szerkezetté az úthibákon.
A futómű és a szél harca

Az első kilométereken nehéz volt különválasztani a motor mozgását attól, amit az oldalszél művelt velünk. A felvezető mellénye úgy lobogott, mintha önálló életre készülne, én pedig próbáltam eldönteni, hogy most a futóművet érzem, vagy megint arrébb tettek egy fél méterrel. Később egyértelműbb lett a kép. Az Atlas kényelmesen eldolgozta a kisebb úthibákat, de közben tempósabban sem kezdett lengeni vagy bizonytalankodni. A rosszabb aszfalton is jól lehetett vele kanyarogni.
Elöl 43 milliméteres, fordított KYB villa dolgozik, állítható csillapítással, hátul pedig szintén KYB központi rugóstag, hidraulikus rugó-előfeszítés-állítással. Az Atlas kerékútja mindkét végén 180 milliméter. Ez komoly terepmotorok között nem számít különösen soknak, de az Atlas feladata is más. Túrázás, rossz utak, murva, könnyebb terep: ebben a környezetben kifejezetten jól működött.
Fékezéskor valamennyit bólintott, de nem zavart. A beállításokon lett volna még lehetőség változtatni, aznap azonban nem éreztem szükségét annak, hogy nekiálljak mindent áttekerni. A gyári alapbeállítással is jól éreztem magam.
A fékekkel hamar megbarátkoztam

Elöl két 310 milliméteres tárcsa és radiálisan rögzített ByBre féknyergek, hátul 270 milliméteres tárcsa dolgozik. A rendszerhez fémfonatos fékcsövek társulnak. A határozottabb fékpróbák során az Atlas nagyon stabil maradt. Erősen lassult, az ABS beavatkozása közben sem vált idegessé, és nem éreztem azt, hogy a motorral külön meg kellene küzdenem.
A Bosch hattengelyes IMU-jára épülő rendszer a motor térbeli mozgását is figyelembe veszi. Az Apex felszereltségnél a kombinált fékezés is segít, az első fék használatakor a rendszer a hátsót is bevonhatja. Nekem leginkább az tetszett, hogy az egész magabiztos, jól kontrollálható érzetet adott. Amikor egy ismeretlen motorral, esőben, rosszabb úton közlekedsz, ezt hamar elkezded értékelni.
Szélvédelem, amely Izlandon különösen jól jött
A szélvédelmet ezen a bemutatón nehéz lett volna nem komolyan venni. Hideg volt, esett, és az oldalszél sem próbált tapintatos lenni. A plexi már alsó állásában is jól működött az én magasságommal. A légáramot a sisakom teteje fölé vezette, és nem alakult ki kellemetlen turbulencia. Amikor később magasabbra állítottam, még csendesebb lett körülöttem a levegő. Az Apex állítható szélvédőjéhez két kéz kell. Ezt érdemes megálláskor elintézni, aztán élvezni az eredményt.
A gyár a légáramlást számítógépes szimulációkkal és szélcsatornás vizsgálatokkal fejlesztette. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy kevésbé fárasztott a menetszél, és a sisakom körül is nyugalom volt. A kézvédők szintén ügyesen vették le a szelet a kezemről. Nyári kesztyűben sem fáztam annyira, mint amennyire az időjárás alapján vártam volna, ha meg mégis, arra ott volt a markolatfűtés. Terepmotoros védőeszközként már kevésbé lelkesedtem a kézvédőkért. Ezek csak műanyag elemek beépített irányjelzőkkel, így a belógó faágakat nem ezzel kellene levenni.
A motorhő elvezetésére is külön figyeltek. A hűtő környéki légcsatornák lefelé, a motorostól távolabb terelik a meleg levegőt. A lábamat nem sütötte a blokk, bár az izlandi hidegből még nem következik, hogy egy nyári városi araszoláskor is ugyanilyen kellemes lesz, de mindenesetre ígéretes, hogy foglalkoztak ezzel a problémával. A lábat érő hő nagyon kellemetlen tud lenni és kevés gyártó szentel neki figyelmet.
Sok elektronika, meglepően egyszerű kezeléssel
Az Atlas elektronikai csomagja kifejezetten gazdag. Van dőlésérzékeny ABS és kipörgésgátló, motorféknyomaték-szabályozás, egykerekezés-gátló, valamint a hátsó kerék elemelkedését és megcsúszását felügyelő rendszer is. Tempomatot szintén kapunk. Az Apex ehhez adja a kombinált fékezést és az emelkedőn megtartó funkciót. Utóbbinál nem kell folyamatosan a fékkaron tartani a kezedet, amíg elinduláshoz készülődsz.
Öt menetmód közül választhatunk: Urban, Rain, Tour, Sport és Enduro. Ezek a gázreakció, a motorfék és a segédrendszerek működését hangolják össze. Enduro módban a hátsó ABS és a kipörgésgátló kikapcsol, az első ABS pedig terepesebb beavatkozást használ.
Ami igazán tetszett, az a kezelhetőség volt. A markolatfűtést és a tempomatot úgy tudtam használni, ahogyan azt ösztönösen gondoltam. Nem kellett minden funkció előtt megállni, tanácsot kérni vagy elővenni a kézikönyvet.
Egy apróság azért zavart: az index kikapcsolásakor hiányzott a határozott kattanás. A rendszer működött, csak az ujjam nem kapta meg azt a visszajelzést, amelyet megszoktam.
A kijelzőn egy külön tesztnapot is el lehetne tölteni
A gyár nyolccolos, érintésérzékeny TFT-kijelzőként adja meg a műszerfalat. Nekem a mérete és az áttekinthetősége tetszett, a menükben pedig annyi lehetőséget találtam, hogy hamar világossá vált: ezt aznap nem fogom végigzongorázni. Telefonos kapcsolat, zene- és híváskezelés, turn-by-turn navigáció, GoPro-vezérlés és különféle menetadatok is rendelkezésre állnak. A Norton Rider alkalmazáson keresztül vezeték nélküli frissítéseket is támogat a rendszer.
Volt az Atlas-ban egy funkció, amit valószínűleg a Manx-ból örökölt, és ami azonnal előhívta belőlem a gyermeket: a nulláról százra gyorsulás kijelzése. Egy nem különösebben szép rajtnál 4,7 másodpercet mutatott. Ez a motor saját kijelzett adata, nem hitelesített mérési eredmény, de arra tökéletesen alkalmas volt, hogy rögtön javítani akarjak rajta. Veszélyes játék ez annak, aki eredetileg csak azt akarta megnézni, hol van az átlagfogyasztás.
Előszériás hibák, amelyeket nem lehet elhallgatni
A jó benyomások mellett volt néhány bosszantó részlet is. Mivel előszériás tesztmotorokat kaptunk, azok még nem minden szempontból voltak készen.
A hatfokozatú váltóhoz alapáron jár a kétirányú gyorsváltó, de a felfelé kapcsolások időzítése nem volt rendben. Az egyik mérnök az ebédnél jelezte, hogy ezen még dolgoznak. Ez az időzítési probláma a motor egyéb pontjain is felbukkant, pár tizedmásodperces késleltetéssel szólalt meg a duda, de volt, hogy az elektromos gázkar visszaengedésekor várt motorfék hatás késett ugyanennyit. Ezek elég súlyos hibák, de szoftveresen javíthatók, és ezeket a gyártónak még a forgalmazás megkezdése előtt el kell hárítania. Ezt a vásárlás előtt egy tesztkörön mindenképpen ellenőrizni kell.
A bovdenes, rásegítős és csúszókuplungot a saját ízlésemhez kissé keménynek éreztem. Két ujjal használható volt, de egész napos, sok kuplungolást igénylő terepezésben valószínűleg elfáradnék tőle.
A kulcs nélküli rendszer működésével kapcsolatban is felmerültek kérdések. Többen panaszkodtak a hosszabb megállások utáni újraindítás működésére, és a tanksapka zár érzékelésével is akadt probléma.
A terepszakaszon szerettem meg igazán

A nap végére jutott egy tizenhat kilométeres terepszakasz. Addigra már megszoktam a motort, tudtam, hol vannak a kezelőszervei, hogyan reagál a gázra, és nagyjából milyen mozdulatokat szeret. Jó időpontban érkezett a jutalomfalat.
Az Atlas terepen meglepően könnyen kezelhetőnek érződött. A teljesítménye, az egyensúlya és a reakciói együtt nagyon passzoltak hozzám. Egy idő után azon kaptam magam, hogy olyan megcsúszásokat is természetesen kezelek, amelyeknél más motoron valószínűleg sokkal jobban megfeszülnék, vagy akár pofára esnék. A saját KTM-em vadabb, közvetlenebb szerszám. Az Atlas ezen a talajon nekem több időt és nyugalmat adott a döntésekhez. Ettől még nem mondanám jobb terepmotornak, de egy hétvégi hobbiendurós számára ez a barátságosság rengeteget jelenthet. A magabiztosság titka az lehetett, hogy a lábtartó viszonylag hátul van, közel a hátsó kerékhez, így a hátsó megcsúszásokat sokkal magabiztosabban tudtam kezelni. Olyan hátsókerék kontrolom volt ezen a motoron, amit feltételezni sem mertem magamról korábban. Szerintem ez most is csak a motornak volt köszönhető.
A lábtartókat az állva motorozáshoz szélesebbre cserélném, a kormányt pedig a saját testméreteimhez kicsit magasabbra állítanám, mást nem változtatnék. A lábtartó gumibetétei kivehetők, így egy terepes csizmával is jól meg tudunk kapaszkodni bennük.
A tesztmotor öntött kerekeken, Eurogrip Explo-R Plus abroncsokon futott. A gumik a vizes aszfalton és ezen a terepszakaszon is megfelelően működtek alattam. A bemutatón említették, hogy lesz küllős, belső nélküli kerékváltozat is, ami azért terepre jobb választás lesz.
Túrázás és hétköznapok: az ígéretes részletek
Az Atlas-nál a dobozolhatóságra is gondoltak. Az Apex felszereltség hátsó csomagtartót és utaskapaszkodókat kap, a kiegészítők között pedig egy összesen ötvenliteres oldaltáskarendszer és egy 34 literes hátsó doboz is szerepel. Markolatfűtés, fűthető vezetőülés, nagyobb túraplexi, bukócső és erősebb hasvédelem is elérhető a gyári tartozékok között.
A gyári fogyasztási adat 23 kilométer literenként, ami átszámítva körülbelül 4,35 literes fogyasztás száz kilométerre vetítve. A teszten egy ponton 6,3-at mutatott a kijelző, ami szerintem reális a sok megállás, gyorsítás és a változó tesztkörülmények ismeretében.
Az európai sajtóanyag három év, kilométer-korlátozás nélküli garanciát és a garancia idejére Norton Roadside Assist szolgáltatást ír. A szervizperiódus tízezer kilométer vagy tizenkét hónap, melyhez kiterjedt nemzetközi szervizhálózatot építettek ki.
Kinek való az új Norton Atlas?

Annak, aki közúton is használható, kényelmes túramotort szeretne, de szívesen letér néha az aszfaltról. Aki értékeli a kezelhető teljesítményt, a jó egyensúlyt és a gazdag elektronikai felszereltséget. Végezetül az sem árt, ha a leendő tulajdonost örömmel tölti el a járműve látványa. Az Atlas ebben megosztó, viszont akinek tetszik, annak nagyon!
A sajtóanyagban az alap Atlas európai indulóára 9250 euróként, az Apexé 10 525 euróként szerepelt. A videóban elhangzott forintösszeg saját, akkori becslésem volt, nem hivatalos magyar ár. A hazai ajánlatot, a felszereltséget és az elérhetőséget a forgalmazónál, a Sandlandernél kell megkérdezni.
Összegzés
A terepes rész után nekem az Atlas legnagyobb erénye a bizalom lett. Könnyű volt ráérezni, jól reagált a mozdulataimra, és nem kellett folyamatosan azon dolgoznom, hogy kordában tartsam. Országúton is élvezetes maradt, a futóműve és a szélvédelme pedig az izlandi szélsőséges körülmények között is jól helyt állt.
A gyorsváltó és a kulcs nélküli rendszer hibái viszont fontos kérdések maradtak. Egy végleges példányon ezeknek rendben kell lenniük ahhoz, hogy a lelkes első találkozásból kiegyensúlyozott hosszútávú kapcsolat lehessen.
Én mindenesetre szomorúan adtam vissza az Atlas-t a nap végén. Izland önmagában is nagy élmény lett volna, de az Atlas hozzátett még valamit, ugyanis: jó volt rajta motorozni.
És amikor egy motor az izlandi murván olyan kunsztokat hoz elő belőlem, amelyekről addig nem is tudtam, akkor nehéz azt mondani, hogy most ültem rajta utoljára…
A teszt a Norton által szervezett sajtóeseményen készült.

