Így jutottam el a használhatatlan megoldásoktól az SW-Motech rendszeréig
Egy motoros túrára összepakolni nem is olyan egyszerű feladat, mint amilyennek elsőre látszik. Főleg akkor, ha az ember hetekre indul, sátrazni szeretne, és közben még egy kisebb filmes stúdió felszerelését is magával viszi. Ilyenkor hamar kiderül, hogy egy jó motoros csomagrendszer sokkal többről szól annál, hogy legyen hová bedobálni a holminkat.
Én az évek során rengetegféle megoldást kipróbáltam. Voltak egészen jól működő táskáim, voltak használhatatlanok, és akadt olyan doboztartó konzolom is, amely négyszer tört el a csomagjaim alatt. Ma már szinte kizárólag SW-Motech táskákat és dobozokat használok, de hosszú út vezetett odáig, hogy ennyire megbízzak egyetlen gyártó termékeiben.
A történet a Honda NC750S-emmel kezdődött, majd a BMW F900R-rel folytatódott. Közben motoroztam Norvégiában, megjártam jó néhány hosszabb túrát, és fokozatosan kialakítottam azt a csomagrendszert, amellyel ma már akár egy többhetes, sátrazós, filmezős utazásra is nyugodtan indulok el.
Egy doboztartó, amely négyszer tört el
Az első komolyabb motoros csomagrendszeremet még a Honda NC750S DCT-hez vásároltam. Egy ismert olasz gyártó hátsó dobozát és a hozzá tartozó konzolt választottam, amelyet a kereskedésben fel is szereltek a motorra. Akkoriban még viszonylag kevés motoros tapasztalatom volt, így természetesnek vettem, hogy ha valami egy adott típushoz készül, és egy motorkereskedésben szerelik fel, akkor az biztosan megfelelően fog működni. Aztán furcsa dolgokat kezdtem tapasztalni. A motor kanyarokban időnként csóválni kezdte magát. A kormány hol egyik, hol másik irányba mozdult, a motor mozgása pedig kellemetlenül bizonytalanná vált. Hónapokba telt, mire összefüggést találtam a jelenség és a hátsó doboz között.
Amikor végre elkezdtem alaposabban megvizsgálni a rögzítést, megdöbbenve fedeztem fel, hogy a konzol egyik tartófüle eltört. Leszereltem, elvittem egy barátomhoz, aki meghegesztette, majd visszaszereltem. Már ekkor feltűnt, hogy valami nincs rendben a kialakításával. A konzol rögzítési pontjai ugyanis nem pontosan estek egybe a motoron található furatokkal. Ahhoz, hogy fel tudjam szerelni, az egész szerkezetet feszíteni kellett. Nem is csoda, hogy eltört.
A következő túrán ismét jelentkezett a probléma, és megint eltört a konzol. Aztán újra. Összesen négyszer tört el, mindig máshol. Egyedül ott maradt ép, ahol korábban már meghegesztettük. Ráadásul a motor kellemetlen csóválása akkor is jelentkezett, amikor a konzol éppen nem volt törött. Ebből arra következtettem, hogy a doboz aerodinamikája vagy a tömeg elhelyezkedése is kedvezőtlenül befolyásolhatta a motor viselkedését. Egy idő után elegem lett az egészből.
A dobozt eladtam, a konzolt kidobtam, és úgy döntöttem, hogy ezentúl kizárólag gyári kiegészítőket fogok vásárolni. Hiszen a motorkerékpár gyártója biztosan pontosan tudja, hogyan kell megfelelő csomagrendszert készíteni a saját modelljéhez. Legalábbis akkor még ezt gondoltam. Vettem tehát egy komplett Honda gyári doboz szettet, két oldaldobozzal és egy hátsó dobozzal. És láss csodát: a motor minden korábbi kellemetlen mozgása megszűnt. Stabilan, kiszámíthatóan viselkedett, és végre nem kellett azon gondolkodnom, vajon a következő kanyarban megint eltörik-e valami. A Honda NC-n ezzel megoldódott a csomagszállítás kérdése.
A BMW gyári dobozai sem váltották be minden reményemet
Amikor a Hondát lecseréltem a BMW F900R-re, már pontos elképzelésem volt arról, hogyan szeretném megoldani a csomagszállítást. Nem akartam ismét bizonytalan minőségű utángyártott rendszerekkel kísérletezni, ezért megrendeltem a BMW gyári oldaldobozait és hátsó dobozát, természetesen a hozzájuk tartozó konzolokkal együtt. Először a hátsó doboz érkezett meg, amely kifejezetten jó minőségűnek bizonyult. Ezzel teljesítettem a Héthatár Túrát is. Egyszer sikerült rosszul feltennem, aminek következtében leesett és elveszett, de végül egy nappal később megtaláltam. A hatalmas esés és a túlterhelés ellenére néhány karcoláson kívül semmi baja nem lett. A mai napig ugyanolyan finoman nyílik és záródik, mint új korában. Ez számomra valóban a BMW-től elvárható minőség.
Aztán megérkeztek az oldaldobozok. Már amikor kézbe vettem őket, éreztem, hogy valahogy nem ugyanazt a minőséget képviselik, mint a hátsó doboz. De hát mivel megrendeltem őket, nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni a kereskedést, ezért hazavittem a szettet. Otthon megpróbáltam elfordítani az egyik doboz zárját. Nem sikerült. Bárhogyan próbálkoztam, a zárszerkezet meg sem mozdult. Végül leszereltem a burkolatát, és kiderült, hogy az összeszerelésnél a jobb oldali zárba a bal oldali szerkezet egyik alkatrészét építették be. A két oldaldoboz egymás tükörképe, és a zárszerkezeteik bizonyos alkatrészei is ennek megfelelően különböznek. Az enyémbe viszont sikerült rossz oldali alkatrészt szerelni. Így a zár soha nem is működhetett volna.
Számomra az volt a legmegdöbbentőbb, hogy ezt a dobozt ezek szerint senki nem próbálta ki az összeszerelés után. Elég lett volna egyszer elfordítani a kulcsot, és azonnal kiderül a probléma. Egy hónapot vártam a cserealkatrészre. Aztán végre használatba vehettem az oldaldobozokat, de továbbra sem voltam elégedett velük. Nem voltak vízhatlanok, és bár a motorhoz kulccsal lehetett rögzíteni őket, maguk a táskák egyszerű cipzárral voltak nyithatók. Ezt a megoldást azóta sem értem igazán. A táskát ugyan nem lehetett csak úgy leemelni a motorról, de a tartalmához bárki hozzáférhetett. Ráadásul az egész szerkezet kidolgozása, az anyagminőség és a használhatóság számomra egyáltalán nem állt arányban az árával.
Közel két évig használtam őket, de soha nem szerettem meg igazán a szettet. Végül jelentős árengedménnyel eladtam. Ekkor megint ott álltam egy gyönyörű motorral, egy remek hátsó dobozzal és oldalsó csomagszállítási lehetőség nélkül. Egy ideig a Mosko Moto terepes túratáskáimat próbáltam használni a BMW-n. Kifejezetten jól mutattak rajta, de a mindennapi használathoz nekem túlságosan nomád megoldást jelentettek. Valami kényelmesebb, átgondoltabb és tartósabb rendszerre vágytam.
Egy tanktáskával kezdődött minden
Az SW-Motech márkával a HP Motor üzletében találkoztam közelebbről. Az első termék, amelyet megvásároltam, egy egyszerű tanktáska volt, amelyet mechanikus rögzítéssel lehetett a tanksapkára szerelt gyűrűhöz kapcsolni. Hamar rájöttem azonban, hogy a kiválasztott méret túl kicsi az igényeimhez, ezért visszamentem, és vettem egy nagyobb táskát. Ez már az SW-Motech PRO City volt, a gyártó mágneses pozicionálású PRO tankgyűrűs rendszerével. A működése nagyon egyszerű. A táskát a tankgyűrű fölé helyezem, a mágnesek megfelelő pozícióba vezetik, majd a mechanikus retesz rögzíti. Levételkor egy kis piros zsinórt kell meghúzni, és a táska máris leemelhető.
Amit igazán megszerettem benne, az a rengeteg apró, átgondolt részlet. Oldalt két praktikus zseb található, a tetejében külön cipzáras rekesz, amelyben az esővédő huzatot tárolom. A cipzárok húzófüleit kis rögzítőkkel lehet lefogatni, hogy ne lobogjanak a menetszélben, a kioldózsinór pedig elrejthető és rögzíthető, hogy véletlenül se szoruljon be a táska és a tankgyűrű közé. A belső kialakítása is jól használható. A tartalék, víztiszta sisakpleximet például úgy tudom elhelyezni benne, hogy szépen felfekszik az oldalfalra, és alig vesz el helyet a többi felszereléstől.
A PRO City alapvetően nem vízhatlan táska, de kisebb esőket gond nélkül kibírt. Komolyabb zivatarban vagy tartós esőben felhúzom rá a hozzá tartozó esővédő huzatot. Ezt a tanktáskát körülbelül öt évvel a videó készítése előtt vásároltam, és azóta is rendszeresen használom. Nem szakadt el egyetlen varrása sem, nem tört el cipzárja, és a rögzítőszerkezet is hibátlanul működik. Egyetlen apró változást vettem észre: az egyik cipzárfület rögzítő gumipánt kissé kinyúlt az évek során. Nagyjából ennyi történt vele öt év alatt.
Azóta már van egy kisebb, gyárilag vízhatlan tanktáskám is, de a mérete és használhatósága miatt továbbra is gyakran a PRO City-t választom. A tanktáska volt az első olyan SW-Motech termékem, amely hosszabb használat során is maradéktalanul bevált. Ezután fokozatosan egyre több kiegészítőt vásároltam a márkától, és közben kialakult bennem az a bizalom, amely ma már meghatározza a választásaimat.
Roadpack és Rearbag – amikor egymásra épülnek a táskák
A következő két SW-Motech termékem a Roadpack és a Rearbag hátsó táska volt. Mindkettő puha kialakítású, és a motor hátsó ülésén vagy a csomagtartón rögzíthető. A legérdekesebb tulajdonságuk számomra az, hogy külön-külön és egymással kombinálva is használhatók. A kisebb Roadpack tökéletes egy rövidebb kiránduláshoz. Belefér néhány kamera, tartalék akkumulátor, egy szendvics vagy egy üdítő. Ha csak néhány órára indulok el, a tanktáskával együtt általában elegendő helyet biztosít. Szeretem az ilyen egyszerű összeállításokat. Nincs értelme három hatalmas dobozt felrakni a motorra, ha mindössze néhány apróságot szeretnénk magunkkal vinni.
A nagyobb Rearbag már egy-két napos túrához is elegendő lehet, különösen akkor, ha nem viszünk magunkkal kempingfelszerelést. A két táskát ráadásul egymásra is lehet rögzíteni. A Rearbag tetejére felcsatolható a kisebb Roadpack, így egy kétszintes csomagrendszert kapunk. Mindkét táska térfogata bővíthető is. A megfelelő cipzárak kinyitásával jelentősen megnövelhető a rendelkezésre álló hely. Ezzel a kombinációval már háromnapos túrára is elindultam. A tanktáska, a Rearbag és a Roadpack együtt bőségesen elegendő helyet kínált a felszerelésemnek.
A rögzítésük is rendkívül praktikus. A hátsó ülés alatt átvezethető, erős tépőzáras hevederekkel gyorsan felszerelhetők, de a táskák oldalán található fülekhez külön kampós rögzítőszalagokat is használhatunk. A Kawasaki KLE500 spanyolországi sajtóbemutatójára például magammal vittem a kisebb Roadpacket. Egyszerűen levettem a tesztmotor hátsó ülését, alatta összefogtam a táska tépőzáras hevedereit, majd visszaraktam az ülést. A japán kollégák meglepődve nézték, milyen egyszerűen megoldottam a csomagszállítást.
Miközben a többi újságíró hátizsákokkal bajlódott, én kényelmesen elhelyeztem a kameráimat és a tartalék akkumulátoraimat a motor hátsó ülésén. Az ilyen apróságok miatt szeretem igazán a jól átgondolt motoros felszereléseket.
Miért használok vízhatlan belső zsákokat?
A Roadpack és a Rearbag nem teljesen vízhatlan konstrukciók, de ez engem soha nem zavart különösebben. Már évekkel ezelőtt kialakítottam egy olyan pakolási módszert, amely számomra nagyon jól működik. A csomagjaimat különböző méretű és színű vízhatlan belső zsákokba rendezem, ezeket azután egyszerűen beteszem a motoros táskákba. Így két problémát is megoldok. Egyrészt a felszerelésem nem ázik el, másrészt sokkal könnyebben megtalálom, amit keresek. Ha például egy tiszta zoknira van szükségem, nem kell az egész csomagot kipakolnom. Pontosan tudom, hogy melyik színű zsákban vannak a zoknik, melyikben a pólók, és melyikben a különféle elektronikai kiegészítők.
Az évek során már egész gyűjteményem lett ezekből a zsákokból. Különböző méretek, különböző színek, eltérő felhasználási célok. Sőt, odáig jutottam, hogy a vízhatlan rendszerező zsákjaimat is egy nagyobb vízhatlan zsákban tartom. Lehet, hogy ez már egy kicsit túlzás, de legalább rend van.
Norvégia volt az igazi próbatétel
A táskarendszer egyik legkomolyabb próbája a 23 napos norvégiai túrám volt. Erre az útra már jelentős mennyiségű felszereléssel indultam el. Vittem magammal ruhákat, filmes eszközöket, kamerákat, akkumulátorokat, sátrat, hálófelszerelést, főzőt, gázpalackot és a kempingezéshez szükséges további holmikat. A BMW-n ekkor a gyári hátsó és oldaldobozokat használtam, a hátsó ülésen pedig egymásra rögzítve ott volt a Rearbag és a Roadpack. Elöl természetesen a PRO City tanktáska kapott helyet. A kempingfelszerelés egy részét gumipókokkal rögzítettem az oldaldobozok tetejére. Szép nagy csomag lett belőle, de minden szükséges holmim elfért.
Norvégiában ráadásul rengeteget esett az eső. A túra jelentős részében nedves időben motoroztam, gyakran több egymást követő napon is. A belső vízhatlan zsákok azonban remekül beváltak. Nem fordult elő, hogy a bennük tárolt felszerelésem elázott volna. Ez az utazás megerősített abban, hogy a külső táskáknak nem feltétlenül kell minden körülmények között teljesen vízhatlannak lenniük, ha a csomagolást megfelelően oldjuk meg. Persze egy eleve vízhatlan táska kényelmesebb lehet, különösen akkor, ha gyakran kell hozzáférnünk a tartalmához. De a belső rendszerező zsákos módszert azóta is szeretem, és ma már akkor is használom, ha a külső doboz tökéletesen vízhatlan, mert a rendszerezés legalább annyira fontos, mint az eső elleni védelem.
Puha táskák egy naked motoron
A BMW F900R alapvetően naked motor, amelyhez a legtöbb gyártó inkább kisebb, könnyedebb csomagrendszereket ajánl. Az SW-Motech is kínál ilyen megoldásokat. A Blaze oldaltáskák például kifejezetten jól illenek a motor karakteréhez. Puha kialakításúak, és egy ügyesen megtervezett, levehető oldalsó tartórendszerhez kapcsolódnak. A motoron mindössze egy-egy viszonylag apró rögzítőelem marad, amelyekhez szükség esetén néhány mozdulattal fel lehet szerelni a tartórudakat. A táskák ezekre csúsznak rá, felül pedig tépőzáras összekötés és további rögzítőhevederek tartják őket a helyükön. Ha nincs szükségem a táskákra, a tartórudakat egy gombnyomással levehetem, és a motor szinte teljesen visszakapja eredeti megjelenését. Ez szerintem nagyon szép megoldás.
A hátsó csomagtartónál ugyanez a modularitás figyelhető meg. Egy viszonylag diszkrét alapkonzol marad a motoron, amelyre különböző adaptereket lehet felszerelni. Az egyik adapterrel kemény hátsó doboz használható, egy másikkal puha táska rögzíthető. A megfelelő platni néhány mozdulattal lecserélhető, így ugyanazt a motort különféle túrákhoz igazíthatjuk.
Az SW-Motech Rackpack hátsó táskája például nagyon praktikus kiegészítője lehet a Blaze oldaltáskáknak. A térfogata bővíthető, különféle külső rögzítési pontokkal rendelkezik, és a tetején MOLLE-rendszerű kiegészítőket is elhelyezhetünk. Ezzel az összeállítással már egészen komoly mennyiségű felszerelés szállítható, miközben a motor megjelenése továbbra is viszonylag könnyed marad. Megértem azokat, akik egy szép naked motort nem szeretnének hatalmas, robusztus dobozokkal felszerelni.
Én viszont másképp gondolkodom. Nekem a BMW F900R elsősorban egy sokoldalú, élvezetes motorkerékpár, amellyel városban, országúton és hosszabb túrákon is szívesen közlekedem. A csomagszállítási lehetőségeket pedig ehhez szeretném igazítani. És szerintem a nagy dobozokkal is kifejezetten jól néz ki.
A DUSC dobozokkal végre megtaláltam, amit kerestem
Az SW-Motech DUSC rendszerében számomra éppen az a legérdekesebb, hogy a kemény dobozok és a puha táskák használati előnyeit igyekszik összeegyeztetni. A DUSC dobozok merev, ellenálló műanyagból készülnek, zárhatók, vízhatlan kialakításúak, és a különféle tartórendszerekkel többféle elhelyezésben is használhatók. A kisebb dobozt például oldaldobozként és hátsó dobozként is fel lehet szerelni, ha rendelkezünk a megfelelő adapterekkel.
Ez nekem különösen tetszik. Ha csak munkába megyek, és mindössze egy laptopot, némi váltóruhát és néhány apróságot viszek magammal, nincs szükségem hatalmas csomagrendszerre. Egyszerűen felcsattintok egy kisebb DUSC dobozt a hátsó tartóra, és már indulhatok is. A motor ilyenkor viszonylag keskeny marad, és a doboz sem rontja el különösebben a megjelenését. Ha viszont hosszabb túrára indulok, ugyanazt a dobozt áthelyezhetem az egyik oldalsó tartóra, a másik oldalra felszerelhetek egy másikat, hátulra pedig kerülhet egy nagyobb DUSC.
A DUSC L 41 literes, a kisebb DUSC M pedig 33 literes kapacitású. Egy két kisebb oldaldobozból és egy nagyobb hátsó dobozból álló összeállítás így összesen 107 literes csomagteret kínál. Ez már rengeteg hely, különösen egy naked motoron. Persze a térfogat önmagában nem minden. A megengedett terhelést, a dobozokban elhelyezett súly elosztását és a motor stabilitására gyakorolt hatást is figyelembe kell venni. Egy ilyen felszerelésnél különösen fontos, hogy a nehezebb holmik lehetőleg alacsonyabban és a motor középvonalához közelebb kerüljenek.
A DUSC dobozok legnagyobb előnye számomra a modularitás és a rögzítőrendszer kialakítása. A megfelelő konzolok felszerelése után néhány mozdulattal felrakhatók vagy levehetők. A tartórendszer egyes elemei ráadásul gyorsan leszerelhetők, így amikor nincs szükségem oldaldobozokra, nem kell egész évben a motoron hagynom a teljes vasalatot. Ez pontosan az a fajta átgondolt konstrukció, amelyet kerestem.
Egy kulcs az egész csomagrendszerhez
A DUSC rendszer másik nagy előnye számomra az egységes zárhatóság. Az SW-Motech olyan zárkészletet kínál, amellyel a különböző dobozok, szerszámosládák és rögzítőelemek egyetlen kulccsal működtethetők. Én is ilyen készletet választottam, így ugyanazzal a kulccsal tudom nyitni és zárni a hátsó dobozt, a két oldaldobozt, a szerszámosládákat és a levehető tartókonzolok zárszerkezeteit. Apróságnak tűnhet, de egy túra során rengeteget számít, hogy nem kell öt-hat különböző kulccsal bajlódni. Ráadásul a dobozok nemcsak a motorhoz zárhatók hozzá, hanem a tartalmukhoz sem lehet egyszerűen hozzáférni. Természetesen nincs olyan csomagrendszer, amelyet megfelelő szerszámokkal és elegendő idővel ne lehetne feltörni vagy eltulajdonítani. A zárak azonban az alkalmi lopások ellen hasznos védelmet nyújtanak.
A belső kialakítás is nagyon igényes. A dobozokat puha belső borítás védi, a fedélben csomagrögzítő hálót találunk, és a nyitási szöget korlátozó pántok áthelyezhetők attól függően, hogy a dobozt oldalt vagy hátul használjuk. Oldaldobozként például nem szeretném, ha a fedél teljesen leesne, amikor kinyitom. A pántok áthelyezésével pontosan ezt lehet megakadályozni. A zárak, a csatlakozók, a gumibakok és az egész rögzítőrendszer kialakítása számomra azt mutatja, hogy a tervezők valóban végiggondolták a mindennapi használatot.
Külön szerszámosládák a dobozok mögött
A hosszabb túráimon természetesen nemcsak ruhákat és kamerákat viszek magammal, hanem szerszámokat, tartalék alkatrészeket és egyéb javítóeszközöket is. Ezeket nem szeretem a ruháim közé pakolni. Egyrészt piszkosak lehetnek, másrészt sokszor éppen akkor van rájuk szükség, amikor a legkevésbé szeretném az egész csomagomat kipakolni. Ezért a BMW mindkét oldalára külön szerszámosládát szereltem.
A ládák az oldaltáskatartó konzolok mögött helyezkednek el egy holt térben. Kulccsal zárhatók, és pontosan megfelelő méretűek azoknak az apróságoknak, amelyeket mindig szeretnék magamnál tartani. Az egyikben például tartalék gumipókok, rögzítőhevederek és különféle szerszámok vannak. A másikban további javítóeszközök és olyan felszerelések kapnak helyet, amelyekre ritkán van szükségem, de ha egyszer mégis, akkor nagyon jó, hogy kéznél vannak. Ezek a kis tárolók önmagukban nem különösebben látványosak, de számomra nagyon hasznos részei a teljes csomagrendszernek.
Az égei-tengeri túrára már így készültem
A videó készítésekor éppen a következő nagy utazásomra készítettem fel a BMW-t. Ezúttal is szükség volt ruhákra, kamerákra, akkumulátorokra, és szerszámokra, illetve a tervezett sátrazás miatt kempingfelszerelésre. A csomagrendszer alapját a DUSC dobozok adták. Oldalt két kisebb, hátul pedig egy nagyobb DUSC doboz kapott helyet.
A hátsó ülésre pedig egy 35 literes SW-Motech Drybag 350 vízhatlan táskát készítettem elő. Ebben helyeztem el a kempingfelszerelés egy részét, például a főzőeszközöket, a gázpalackot, a világítást és a különféle táborozási kellékeket. A Drybag tetejére még egy kisebb, 18 literes Drybag 180-at is fel tudtam erősíteni, amelyben további apróságokat tároltam. A két vízhatlan táska rögzítésénél azonban belefutottam egy apró kompatibilitási problémába. Az egyik Drybag már körülbelül hatéves volt, és a régebbi rögzítőrendszere nem egyezett az újabb táskáéval. Szerencsére erre is volt megoldásom. Előkerültek a jó öreg gumipókok, amelyekkel végül megfelelően rögzítettem az egész összeállítást.
A DUSC dobozok és a Drybag táskák együtt már egészen tekintélyes csomagkapacitást biztosítottak. És még mindig maradtak külső rögzítési pontok, amelyekre szükség esetén például egy levetett motoros kabátot is fel lehetett fogatni csomaghálóval. Egy ilyen felszereléssel már egy hosszabb túrára is simán el lehet indulni.
A BMW-n szinte minden SW-Motech lett
A csomagrendszer mellett az évek során számos más SW-Motech kiegészítő is felkerült a BMW-mre. Ilyen például az oldaltámasz megnagyobbított talpa, amely puhább talajon stabilabb alátámasztást biztosít. A váltókar szintén SW-Motech termék. Állítható, felhajló kialakítású, és szerintem kifejezetten jól néz ki a motoron. A felszerelt lábtartókból eltávolíthatók a gumibetétek, így terepesebb használatnál közvetlenül a fogazott fémfelületre támaszkodhatok. A fékpedál hossza és taposófelületének kialakítása is állítható, ami segít a saját testméretemhez és vezetési stílusomhoz igazítani. A motorra felkerült még egy masszív, fémbetétes kézvédő, egy szépen ívelt bukócső és néhány további apró kiegészítő is. Ezeket a termékeket nem egyszerre vásároltam meg. Az évek során fokozatosan kerültek fel a motorra, amikor egy-egy konkrét igény vagy probléma miatt szükségét éreztem a cserének.
Van azonban egy SW-Motech kiegészítőm, amelyről továbbra sem tudtam eldönteni, hogy szeretem-e. Ez pedig a felfújható üléspárna. A működése egyszerű: a levegővel töltött párna a testsúlyt nagyobb felületen osztja el, így elvileg csökkentheti az ülés bizonyos pontjaira jutó nyomást. A gyakorlatban azonban nem voltam teljesen elégedett vele. Amikor keményebbre fújtam, egy idő után kényelmetlenné vált, mert bizonyos pontokon nyomta az altestemet. Később elkezdtem alacsonyabb nyomással kísérletezni, ami már kellemesebbnek tűnt, de nem volt tökéletes. A végleges véleményemet a túra után el fogom mondani.
Miért ragaszkodom ennyire az SW-Motech-hez?
Ha valaki végignézi a BMW-met, könnyen gondolhatja, hogy valamilyen különös SW-Motech-rajongásban szenvedek. Tulajdonképpen nem is jár messze az igazságtól, de nálam ez a bizalom nem egyik napról a másikra alakult ki. Korábban több olyan csomagrendszerem volt, amelyet komoly kompromisszumokkal tudtam csak használni. Eltörő konzolok, rosszul működő zárak, gyenge anyagminőség, kellemetlen aerodinamikai hatások és nehézkes használat jellemezték őket.
Az SW-Motech termékeiről viszont a hosszú évek alatt főleg pozitív tapasztalatot szereztem. A tanktáskám öt éve működik hibátlanul, a különféle hátsó táskákat már számtalan túrán használtam. Ha valami elkopna, minden alkatrész pótolható. A legtöbb problémát a megfelelő cserealkatrésszel meg lehetett oldani.
Ennél is fontosabb azonban az egész rendszer átgondoltsága. Ugyanazt a motort néhány mozdulattal átalakíthatom egy könnyű, városi használatra alkalmas nakedből egy komoly túragéppé. Levehetem a dobozokat, lecserélhetem a tartóplatnit, használhatok puha vagy kemény táskákat, és a különböző elemek jelentős része egymással is kombinálható. A zárakat egyetlen kulccsal kezelhetem, a belső kialakítások praktikusak, és a rögzítőrendszerek működését sem kell minden alkalommal újra megfejtenem.
Természetesen az SW-Motech nem olcsó márka. A termékeikért sok esetben komoly összeget kell fizetni, és biztosan vannak olyan gyártók, amelyek kedvezőbb áron kínálnak jól használható alternatívákat. De én egyszerűen az évek során arra jutottam, hogy az SW-Motech rendszereiben megbízom, ismerem a működésüket, és a saját motorozási szokásaimhoz nagyon jól illeszkednek. A HP Motorral való kapcsolatom is vásárlóként kezdődött. Többször jártam náluk, megismertem a kínálatot, és csak később alakult ki közöttünk együttműködés, amelynek keretében árkedvezményt kaptam bizonyos termékekre. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert a márkával kapcsolatos véleményem elsősorban a saját, többéves használati tapasztalataimon alapul, nem pedig azon, hogy mit kaptam tőlük.
A tanulság: ne a dobozok méretéből induljunk ki!
Ha az elmúlt évek csomagrendszereit végiggondolom, talán az a legfontosabb tanulság, hogy nem feltétlenül a legnagyobb vagy legdrágább megoldás a legjobb. Érdemes először azt végiggondolni, hogy valójában mire szeretnénk használni a motort. Egy délutáni kiránduláshoz elegendő lehet egy kisebb tanktáska és egy hátsó ülésre rögzített táska. Egy hétvégi túrához már jól jöhet egy nagyobb Rearbag vagy egy pár oldaltáska. Többnapos, szállodás motorozásnál a két oldaldoboz és egy kisebb hátsó táska már bőségesen elegendő lehet.
Ha viszont hetekre indulunk, sátrazunk, főzünk, filmezünk, és közben az időjárásra is fel kell készülnünk, akkor egészen más igények jelentkeznek. Én ma már azt szeretem, ha a motorom csomagrendszerét mindig az adott utazáshoz igazíthatom. A modularitás, a könnyű felszerelhetőség, a megbízható rögzítés, a vízállóság és a megfelelő súlyelosztás számomra sokkal fontosabb, mint az, hogy minden utamon a lehető legtöbb csomagteret vigyem magammal. És persze az sem mellékes, hogy amikor leveszem a dobozokat, újra ott álljon előttem az a gyönyörű naked motor, amelyet annyira szeretek.
A Honda NC első, négyszer eltörő doboztartójától hosszú út vezetett a mostani SW-Motech DUSC rendszerig. Közben sok pénzt elköltöttem, néhányszor bosszankodtam, és jó pár dolgot a saját káromon tanultam meg. Ma viszont már pontosan tudom, hogyan szeretnék csomagolni és tudom, a dobozok és táskák miatt már nem kell aggódnom.

