A hét elején felhívott Teó barátom a Kawasakitól, hogy lenne itt egy érdekes kis motor, amely szerinte méltatlanul kevés figyelmet kap. Ráadásul a korábbi modellévek példányainak árát is jelentősen csökkentették, így most különösen jó vétel lehet. Nem volna kedvem kipróbálni? A Kawasaki Eliminator 500-ról volt szó. Ami egyből felkeltette az érdeklődésem, az az, hogy ebben a kis cruiserben ugyanaz a 451 köbcentis, soros kéthengeres erőforrás dolgozik, amelyet már a KLE500-ban is nagyon megszerettem. Korábban az 500-as Ninjával is motoroztam, így tudtam, hogy ettől a blokktól sokkal többet várhatok, mint amit a szerény műszaki adatai elsőre sugallnak.
Egy szép nyári napon elhoztam hát a bordó Eliminatort, és nekivágtam az egyik kedvenc észak-magyarországi útvonalamnak. A ceredi szerpentin, Zabar, Ózd, Eger, majd a Mátra kanyargós útjai következtek. A nap végére körülbelül 450 kilométer került a motorba, én pedig szinte végigvigyorogtam az egészet.
Cruiserhangulat, sallangok nélkül
Az Eliminator 500 már első ránézésre is egyértelművé teszi, milyen motornak szánták. Alacsony, hosszúkás építés, kerek fényszóró, kerek műszeregység, egyszerű vonalvezetés és kényelmesnek ígérkező, mélyen elhelyezett ülés. Tulajdonképpen minden megvan rajta, amit egy klasszikus cruisertől elvárunk, csak éppen egy mai, kompakt Kawasaki formájában. A tesztmotor az egyszerű alapváltozat volt, mindenféle különösebb cicoma nélkül. A gazdagabban felszerelt SE változattól eltérően nincs rajta gyári fejidom vagy különleges üléskárpitozás. Nekem ez a puritán megjelenés kifejezetten tetszett.
Persze ha már cruiser, akkor illik megadni a módját a motorozásnak. Gondolatban elő is vettem a Steppenwolf-kabátomat, felaggattam a a kormányvéghínárt, feldobtam a motorra a bőr oldaltáskákat, és a Born to Be Wild ütemére nekivágtam a végtelen országútnak. Aztán felébredtem, és rájöttem, hogy a valóságban csupán a szokásos SW-Motech tanktáskámat és egy kisebb hátsó táskát szereltem fel. A tanktáska rögzítésével legalább semmi dolgom nem volt. A Kawasaki ugyanis számos modelljén ugyanazt a tankbetöltőnyílás-kialakítást használja, így az a tankgyűrű, amelyet korábban a Ninja 1100-en használtam, az Eliminatorra is tökéletesen felment. A hátsó táskát kampós hevederekkel rögzítettem, és ezzel a két kisebb csomaggal már minden szükséges felszerelésem elfért az egész napos motorozáshoz.
45 lóerő, ami érzetre sokkal több
A Kawasaki Eliminator 500 motorja tehát egy 451 köbcentis, folyadékhűtéses, négyütemű, soros kéthengeres erőforrás. Két felülfekvő vezérműtengellyel és hengerenként négy szeleppel dolgozik, a maximális teljesítménye 45 lóerő, 9000-es fordulatszámon. A 43 Nm-es legnagyobb nyomaték 6000-es fordulatnál érkezik. Papíron ezek teljesen átlagos adatok egy A2-es motorkerékpártól. A valóságban viszont ez a blokk valahogyan sokkal erősebbnek érződik.
Már a KLE500 tesztjén is feltűnt, hogy milyen jól eltalálták a Kawasaki mérnökei a motor karakterét, és az Eliminatorban ugyanazt az élményt kaptam vissza. A gázreakció kifejezetten élénk, a motor szinte azonnal reagál. Ha határozottan odahúzok neki, rögtön megindul, mindezt úgy, hogy közben egyáltalán nem ideges vagy rángatós. Finoman is remekül adagolható a gáz, a motor kis fordulaton is kulturáltan működik, és nem bünteti meg a vezetőjét egy-egy pontatlan mozdulatért. Ez a két tulajdonság együtt nagyon szerethetővé teszi. Megbocsátó és könnyen kezelhető, de amikor kedvem támad egy kicsit lendületesebben motorozni, rögtön partner lesz benne.
A 45 lóerő néha legalább hatvannak, sőt hetvennek érződik. Nyilvánvalóan nem lett több a teljesítménye attól, hogy én így érzem, de a könnyű felépítés, a közvetlen gázreakció és a széles tartományban használható nyomaték együtt egészen más élményt adnak, mint amire a számok alapján számítanánk. Az Eliminator ráadásul mindössze 176 kilogrammot nyom menetkészen, ami egy cruiser esetében kifejezetten kedvező érték. Ez a kis tömeg nagyon sokat hozzátesz a motor dinamikájához. Eleinte azt gondoltam, hogy a megfelelő haladáshoz folyamatosan magas fordulatszámon kell majd tartanom a blokkot. A ceredi szerpentinen azonban hamar kiderült, hogy sokkal rugalmasabb annál, mint amire számítottam.
Ötödik fokozatban, nyolcvan körüli tempónál is szépen húzott. Olyan kanyarokból gyorsítottam ki harmadikban vagy negyedikben, amelyekhez más motorokon ösztönösen eggyel alacsonyabb fokozatot választottam volna. A blokk meglepően széles fordulatszám-tartományban használható, és akkor sem esik kétségbe, ha éppen nincs a teljesítménycsúcs közelében. Ha viszont igazán szeretném élvezni, nyugodtan fel lehet pörgetni kilenc-tízezerig. Ilyenkor megjön a kéthengeres jellegzetes hangja, a motor pedig olyan lelkesedéssel gyorsít, hogy nehéz nem mosolyogni a sisak alatt. Különösen tetszik benne, hogy ezt a magas fordulatszámú, élvezetes motorozást viszonylag szerény sebességeknél is megkapom. Nem kell hozzá kétszázzal száguldozni, hogy úgy érezzem, történik valami alattam.
Könnyű, kezes és meglepően jó a kanyarokban
Az Eliminator egyik legnagyobb erőssége a vezethetősége. A cruiser építésnek megfelelően a kormányvillája laposabb szögben áll, mint egy hagyományos csupasz motoron. A gyári villaszög 30 fok, az utánfutás 121 milliméter, a tengelytáv pedig 1520 milliméter. Ezek az értékek a nyugodtabb, stabilabb irányíthatóságot szolgálják. A laposabb villaszög ellenére a motor egyáltalán nem nehézkes a kanyarokban. Éppen ellenkezőleg: meglepően könnyen dönthető, nagyon természetesen követi a kormánymozdulatokat, és egészen kis erőfeszítéssel át lehet helyezni egyik ívről a másikra. Ebben természetesen nagy szerepe van az alacsony súlypontnak és a kis tömegnek.
A ceredi szerpentinen már az első néhány kanyar után úgy éreztem, mintha régóta ismernénk egymást. Az Eliminator nem ideges, nem akar minden apró mozdulatra túlságosan hevesen reagálni, de amikor elkezdem bedönteni, készségesen követi az elképzeléseimet.
A kormány szélességét is jól eltalálták. Nem olyan széles, mint például a KLE500-é, ezért a budapesti forgalomban is könnyebb vele átférni az autók között. A nagy túraendurók széles kormányai sokszor éppen az autók visszapillantó tükrének magasságában vannak, ami megnehezítheti az előrejutást. Az Eliminatorral ilyen problémám nem volt. A könnyű kezelhetőség ráadásul nemcsak a kezdőknek előnyös. Én is kifejezetten élvezem azokat a motorokat, amelyekkel nem kell folyamatosan küzdeni, amelyek természetesen engedelmeskednek, és hagyják, hogy egyszerűen csak motorozzak. Az Eliminator pontosan ilyen.
A ceredi szerpentin és a magyar utak valósága
A ceredi út az egyik kedvenc motoros útvonalam Magyarországon. Már számtalan motorral jártam erre, és minden alkalommal örömmel térek vissza. Különösen tavasszal és kora nyáron gyönyörű a környék. A teszt napján az időjárás is tökéletes volt. Tiszta égbolt, kellemes meleg, gyönyörű táj. Minden adott volt egy remek motorozáshoz. Csak hát az aszfalt minősége nem mindenhol tart lépést a környezet szépségével.
A Kawasaki futóműve meglehetősen egyszerű konstrukció. Elöl 41 milliméteres hagyományos teleszkópvillát találunk, 120 milliméteres rugóúttal, hátul pedig két oldalsó rugóstag dolgozik, mindössze 90 milliméteres rugóúttal. A futómű hangolása számomra jól eltalált középútnak bizonyult. Nem túl puha, nem hintázik, és a kanyarokban megfelelően stabilan tartja a motort. A rosszabb minőségű útszakaszokon természetesen érezni lehet a rövidebb rugóutak korlátait, a nagyobb kátyúk és úthibák már alaposan meg tudják rázni a vezetőt. Ami viszont tetszett, hogy a futómű az egyenetlenségeken is igyekezett megtartani a kerekek kapcsolatát az úttal. Nem kezdett szükségtelenül pattogni vagy bizonytalankodni, és a rosszabb szakaszokon is kiszámítható maradt. Sokkal jobban szeretem ezt a fajta feszesebb, kontrollált működést, mint amikor egy gyártó az úthibák ellensúlyozására túlságosan puhára hangolja a rugózást, és végül egy hintalovat kapunk.
Persze az Eliminator futóműve nem versenypályára készült, és nem is akar annak látszani. Egy egyszerű, tisztességesen működő rendszer, amely a motor rendeltetéséhez és teljesítményéhez megfelelőnek bizonyult. Elöl 18 colos, hátul 16 colos keréken gurul, 130/70-es, illetve 150/80-as abroncsokkal. A nagyobb első kerék és a hosszú tengelytáv hozzájárul a nyugodt, stabil viselkedéshez.
Van azonban egy korlát, amelyet a Mátrában már egészen egyértelműen megtapasztaltam: a dönthetőség. Az alacsony építésű motor hasmagassága 150 milliméter. A lábtartókat viszonylag alacsonyra helyezték, részben azért, hogy a vezető térdszöge kényelmesebb legyen. Ennek viszont megvan az ára. Amikor a 24-es út igazán szép kanyarjaiban elkezdtem lendületesebben motorozni, hamar leértek a lábtartók. Az Eliminator nagyon szívesen kanyarodik, de nem sportmotor, és a dönthetőségi tartaléka is ennek megfelelő.
Nézelődni is lehet, nem csak kanyarogni
A Cered és Zabar közötti útvonalon van egy gyönyörű völgy, amelyhez különösen sok emlék köt. Jártam itt már az Apriliával, a BMW-vel és sok más tesztmotorral. Egyszer még a régi Hondámmal is megálltam egy közeli földúton, hogy elintézzek egy sürgős természetes szükségletet. Annyit bénáztam a megállással, hogy végül sikerült felborítanom a motort. Szóval ezen a környéken tényleg sok minden történt már velem. Most viszont egyszerűen csak gyönyörködtem a tájban. Ez a szakasz már számtalan videómban is szerepelt, de nem tudom megunni. Szerintem terápiás céllal is érdemes lenne ide motorozni.
És az Eliminator valahogyan pontosan ehhez a hangulathoz illik. Nem kényszerít arra, hogy minden kanyart a lehető legnagyobb tempóval vegyek be. Nem suttogja folyamatosan a fülembe, hogy gyorsítsak, fékezzek később, döntsem még jobban. Helyette hagyja, hogy nézelődjek, élvezzem a tájat, a friss levegőt, a motor hangját és az egész utazást.
Persze azért van ebben egy kis önbecsapás is. A kéthengeres blokk olyan lelkesen forog, hogy hatvan-hetvenes tempónál néha már úgy érzem, mintha sokkal gyorsabban motoroznék. Ettől pedig az egész élmény különösen szórakoztató. Megkapom a lendületes motorozás örömét anélkül, hogy állandóan nagy sebességre lenne szükségem. Vannak napok, amikor a tempós kanyargást szeretem. Máskor viszont sokkal többet ér egy ilyen nyugodt, nézelődős túra. Az Eliminator erre kifejezetten jó partnernek bizonyult.
Üléspozíció és kényelem
A Kawasaki Eliminator 500 ülésmagassága mindössze 735 milliméter. Ez az egyik legfontosabb tulajdonsága, különösen az alacsonyabb motorosok számára. A mély ülésnek és az alacsony súlypontnak köszönhetően megálláskor nagyon könnyű stabilan megtartani. A 176 kilogrammos menetkész tömeg sem jelent különösebb kihívást, így a motor a kevésbé tapasztalt vezetőknek is magabiztosságot adhat.
A vezetői testhelyzet meglepően természetes. A felsőtestem szinte teljesen függőlegesen áll, a kormány kényelmes távolságban van, és nem kell előregörnyednem ahhoz, hogy elérjem. A nyeregben kissé hátrébb csúszva egy másik, lazább ülőpozíciót is fel tudtam venni. Ilyenkor a karom helyzete és a felsőtestem tartása is megváltozott, de továbbra is kényelmes maradt. A térdszögtől előzetesen egy kicsit tartottam. Az ennyire alacsony üléspozíció általában azt jelenti, hogy a térd jobban behajlik, ami hosszabb távon kényelmetlen lehet. Az Eliminator azonban kellemesen meglepetés volt ebben is. A lábtartók viszonylag alacsonyan helyezkednek el, így a 183 centiméteres magasságommal sem éreztem annyira szűkösnek a helyet, mint amire számítottam. Aki ennél magasabb, annak a Kawasaki opcionális, 30 milliméterrel magasabb ülését is érdemes lehet megfontolnia. Az alacsonyabb motorosok számára pedig 20 milliméterrel alacsonyabb ülés is elérhető. El tudnék képzelni rajta egy klasszikus cruiser stílusú, előrébb helyezett lábtartós megoldást is, amely még lazább üléspozíciót tenne lehetővé. A gyári ergonómia azonban számomra így is jól működött.
A szélvédelemről viszont nem sokat lehet beszélni, mert az alapváltozaton gyakorlatilag nincs. A menetszél akadálytalanul éri a felsőtestemet és a sisakomat. Ez bizonyos sebességig kifejezetten kellemes, hiszen hozzátartozik a cruiserrel való motorozás szabadságérzetéhez. Nekem körülbelül 110 km/óra körül volt az a tempó, amelynél még jól éreztem magam. Természetesen ennél gyorsabban is lehet vele közlekedni, de a folyamatos szélterhelés ott már egyre fárasztóbbá válik. A 21-es úton, ahol hosszabb szakaszon is tudtam tartani ezt a sebességet, a hatodik fokozat kifejezetten jól illett a motor karakteréhez. Nem túl hosszú az áttétel, ezért megfelelő fordulatszámon tartja a blokkot, és gyorsításkor sem válik erőtlenné. A motornak természetesen ennél jóval nagyobb sebességre is elegendő teljesítménye van, de számomra az Eliminator valódi értékei inkább a kellemes országúti tempónál mutatkoztak meg.
A Kawasaki váltója megint levett a lábamról
A hajtáslánc egyik legnagyobb erőssége a hatfokozatú sebességváltó és az Assist & Slipper kuplung. A Kawasaki ezt a kuplungszerkezetet két feladatra tervezte. Egyrészt a segítőmechanizmus csökkenti a kuplungkar működtetéséhez szükséges erőt, másrészt a csúszókuplung túlzott motorfék esetén mérsékli a hátsó kerékre jutó visszaható nyomatékot. A gyakorlatban ez egy elképesztően könnyű, finoman kezelhető kuplungot eredményez. A kart szinte két ujjal is könnyedén lehet működtetni, és az adagolhatósága is nagyon kellemes. Városi forgalomban, sok elindulással és megállással különösen fontos tulajdonság ez, de kezdő motorosoknak is jelentősen megkönnyítheti a motor kezelését.
A váltó pedig egyszerűen fantasztikus. Már a KLE500-ban is nagyon szerettem, és itt is ugyanazt a precíz, finoman működő szerkezetet kaptam. A fokozatok határozottan, mégis könnyedén kapcsolhatók, és az egész váltás nagyon természetes mozdulattá válik. Gyorsváltó nincs a motoron, de nekem egyáltalán nem is hiányzott. Egy kis gázelvétellel felfelé, és megfelelő gázfröccsel lefelé is nagyon finoman lehet akár kuplung nélkül is kapcsolgatni. Ha pedig a kuplungot is használom, szinte erőfeszítés nélkül vált egyik fokozatból a másikba. Az üres is könnyen megvolt mindig.
A Zabar és Ózd közötti úton egyébként többször is azon kaptam magam, hogy már megint hetedikbe szeretnék kapcsolni. Olyan könnyedén pakoltam felfelé a fokozatokat, hogy egyszerűen nem vettem észre, már hatodikban vagyok. A motor rugalmassága miatt ráadásul sokszor egyáltalán nem is kellett visszakapcsolni. Kilencven-száz körüli tempónál, a kellemesen ívelt kanyarokban hatodikban is szépen lehetett motorozni.
Egyszerű elektronika, nagyszerű motorozás
Az Eliminator 500 esetében az elektronikai felszereltség meglehetősen szerény. Van ABS, és ezzel a fontosabb vezetéstámogató rendszerek felsorolása nagyjából véget is ér. Nincs kipörgésgátló, nincs többféle menetprogram, nincs elektronikus futómű, és természetesen tempomat sincs. Bevallom, egyáltalán nem hiányoltam ezeket. A motor teljesítménye és karaktere mellett a könnyen adagolható gáz és a kiszámítható hajtáslánc önmagában is nagyon barátságos vezethetőséget eredményez.
A műszeregység különösen jól illik a motor megjelenéséhez. Egy kerek, digitális kijelzőt kapunk, amely a klasszikus analóg műszereket idézi, de közben minden fontos információt megjelenít. A fekete és zöldesszürke színvilág nekem a régi Casio quartz órákat juttatta eszembe. Kicsit retró, kicsit játékos, de nagyon jól áll ennek a motornak. Ráadásul remekül olvasható. Még erős napsütésben is tisztán láttam a sebességet, a fordulatszámot és a fokozatkijelzést. A műszerfal Bluetooth-kapcsolaton keresztül a Kawasaki RIDEOLOGY THE APP alkalmazásával is összeköthető, amely többek között a motor adataihoz, menetnaplózási funkciókhoz és bizonyos beállításokhoz biztosít hozzáférést. Én azonban egy ilyen retró megjelenésű motornál nem igazán érzem szükségét a telefonos funkcióknak. A navigáció miatt persze elővettem a telefonomat, de Salgótarjánig még arra sem volt szükségem.
A kerek első fényszóró modern LED-es világítást rejt, és a hátsó lámpa is LED-technológiával működik. Külsőre mégis megmaradt az a klasszikus, egyszerű megjelenés, amely szerintem nagyon jól illik az Eliminatorhoz.
A fékek elegek?
Az Eliminator elöl egyetlen 310 milliméteres féktárcsát és kétdugattyús féknyerget kapott. Hátul 240 milliméteres tárcsa dolgozik. Nem különösebben izgalmas műszaki összeállítás, de egy 176 kilogrammos, 45 lóerős motorhoz nem is feltétlenül van szükség ennél komolyabb szerkezetre. Menet közben kilencven kilométer/óráról végeztem néhány határozott fékpróbát. Először csak az első féket használtam, majd a hátsót is bevontam a lassításba. Az Eliminator mindkét esetben meggyőzően lassult, a fékerőt pedig jól lehetett adagolni. A fékhatás ebben a sebességtartományban számomra teljesen megfelelő volt. A Kawasaki egyértelműen a motor rendeltetéséhez választotta a fékrendszert. A kellemes országúti és városi motorozáshoz bőségesen megfelelőnek éreztem.
Túrázni egy cruiserrel?
Sok motoros fejében a túrázás egyet jelent a nagy túraendurókkal vagy a szélvédőkkel és dobozokkal alaposan felszerelt túramotorokkal. Pedig a világot egy cruiser nyergében is körbe lehet motorozni. Ismerek például egy Monca nevű motoros hölgyet, akinek Monca Motoron néven futott a YouTube-csatornája. Egy hasonló kategóriájú, 500 köbcentis cruiserrel egészen Vlagyivosztokig motorozott, majd vissza. Körülbelül 23 ezer kilométeres utat tett meg, ami azért elég meggyőző bizonyítéka annak, hogy nem feltétlenül a motorkerékpár mérete határozza meg, milyen messzire juthatunk vele.
Az Eliminator esetében a túrázási lehetőségeknek természetesen vannak korlátai. A szélvédelem hiánya miatt hosszabb autópályás szakaszokon fárasztóbb lehet az utazás, a kis hátsó ülés pedig nem kínál különösebben sok helyet a csomagoknak. A Kawasaki azonban kínál hozzá gyári csomagtartót, oldaltáskákat és más túrafelszereléseket is. Az oldaltáskák külön rögzítőkonzolokkal szerelhetők fel, és oldalanként 19,5 literes tárolókapacitást biztosítanak. A 13 literes üzemanyagtartály mérete sem különösebben nagy, de egy ilyen könnyű, kis teljesítményű motornál ez önmagában nem jelent feltétlenül komoly korlátozást. A Kawasaki gyári fogyasztási adata 3,8 liter száz kilométerenként. A gyári értékkel számolva elméletileg 300 kilométer fölötti hatótávolság is elképzelhető, de a ténylegesen megtehető távolság természetesen a sebességtől, a vezetési stílustól és az útviszonyoktól is függ.
Én mindenesetre szívesen elmennék egy ilyen motorral többnapos túrára is. Sőt, talán éppen egy ilyen egyszerű, könnyű cruiser lenne megfelelő ahhoz a fajta nyugodtabb utazáshoz, amelyben nem a lehető legnagyobb napi kilométerszám vagy a leggyorsabb útvonal a fontos, hanem maga az utazás.
A2-es jogsihoz, de nem csak kezdőknek
Az Eliminator 500 teljesítménye 33,4 kW, így teljes egészében belefér az A2-es jogosítvány 35 kW-os teljesítményhatárába. Ez fontos szempont, mert a kezdő motorosoknak gyakran egészen más motort ajánlanék, mint amit később, nagyobb tapasztalattal választanának maguknak. Sokan úgy oldják meg az A2-es kategória korlátozását, hogy vásárolnak egy nagyobb, eredetileg jóval erősebb motort, majd annak teljesítményét 35 kW-ra korlátozzák. Ilyenkor egy nagy teljesítményű, nehezebb motor nagyobb tömegét cipelik magunkkal a korlátozott kisebb teljesítménnyel. Én ennél sokkal jobbnak tartom azt a megoldást, ha valaki eleve az A2-es teljesítménykategóriára tervezett, könnyű motorkerékpárt választ.
Az Eliminator pontosan ilyen. A 176 kilogrammos menetkész tömeg és a 45 lóerős teljesítmény nagyon jól illenek egymáshoz. A motor könnyen kezelhető, barátságos, a gázreakciója finoman szabályozható, és az alacsony ülésmagasság miatt megálláskor is magabiztosan lehet megtartani. Egy kezdő motoros számára ezek a tulajdonságok sokkal fontosabbak lehetnek, mint az, hogy a későbbi motorcserén lehet egy keveset spórolni.
A könnyű motorkerékpáron egyszerűbb megtanulni a helyes kanyarodási technikát, a fékezést és a lassú manőverezést. Az ember hamarabb megérzi, mit csinál alatta a gép, és kevésbé kell a súlyával küzdenie. De az Eliminatort nem szeretném kizárólag kezdőknek ajánlani. Újrakezdőknek, alacsonyabb motorosoknak, illetve azoknak is nagyon jó választás lehet, akik egyszerűen csak egy könnyen kezelhető, élvezetes motorkerékpárt szeretnének. A teszt során többször eszembe jutott a korábbi Honda NC-m, amely az első komolyabb motorom volt. A Honda lényegesen nehezebb gép volt, miközben a teljesítménye nem volt sokkal nagyobb. Az Eliminator könnyedsége és közvetlen karaktere miatt néha arra gondoltam, hogy talán jobban jártam volna, ha annak idején inkább egy ilyen motort választok. Természetesen a két motor egészen más felhasználásra készült, de az élvezetes motorozáshoz szükséges teljesítmény és tömeg arányát tekintve nekem az Eliminator különösen jól eltalált konstrukciónak tűnik. Egy olyan motor, amelyet akár az első szezonban is könnyen meg lehet szeretni, de megfelelő hozzáállással évekkel később is sok örömet okozhat.
Az ár, amely miatt a teszt létrejött
A teszt megszervezésének egyik apropója az volt, hogy a Kawasaki jelentős árengedményt adott a korábbi modellévi Eliminatorokra. A videó készítésekor a 2025-ös színváltozatok körülbelül 2,3 millió forintért voltak elérhetők. Ez kifejezetten kedvező ajánlatnak tűnt, különösen annak fényében, hogy műszaki szempontból ugyanazt a motort kaptuk, mint az újabb, 2026-os színváltozatok esetében. A 2026-os modell magyarországi listaára a Kawasaki hivatalos oldalán 2 554 000 forintként szerepel. A korábbi évjáratokra vonatkozó kedvezmények természetesen a kereskedői készlettől és az adott ajánlat feltételeitől függnek.
Én mindenkinek azt javasolnám, hogy vásárlás előtt mindenképpen menjen el egy tesztmotorozásra. Az Eliminator különösen jó példa arra, hogy egy motorkerékpár műszaki adataiból mennyire nehéz megítélni a tényleges vezetési élményt. A szomszédom, Norbi is elvitte egy rövid körre a tesztmotort, és fülig érő mosollyal tért vissza. Azt mondta, egyáltalán nem számított arra, hogy ennyire jó lesz. Pontosan ugyanezt éreztem én is.
A nap végén még egy kis Mátra
A ceredi és zabari kanyarok, majd az Ózd környéki utak után Eger felé vettem az irányt. Farkaslyuk érintésével egy gyönyörű, erdős völgyön keresztül motoroztam, majd Egerbakta után rátértem a 24-es útra. Ez a szakasz már önmagában is megér egy kirándulást. Remek kanyarok, változatos ívek, szép erdei környezet. A kis Kawasaki itt is nagyon elemében volt.
A Mátrában aztán még egyszer alaposan megbizonyosodtam arról, milyen könnyű egyik kanyarból a másikba dönteni, és mennyire jól reagál a motor a gázadásra. Persze itt már többször is leértek a lábtartók. Ez a cruiserépítés egyik elkerülhetetlen kompromisszuma, amelyet el kell fogadni.
A nap végén a mátraszentistváni sípálya parkolójában álltam meg, ahol már számtalanszor készítettem korábban is zárófelvételeket. Gyönyörű volt az idő, lassan közeledett a naplemente, én pedig végiggondoltam az egész napot. Addigra körülbelül 350–400 kilométert tettem meg, és mire visszavittem a motort, nagyjából 450 kilométer gyűlt össze. Egyetlen dologban voltam teljesen biztos: nagyon jól éreztem magam.
Kis motor, nagy mosoly!
A Kawasaki Eliminator 500 számomra az egyik legkellemesebb meglepetés volt a kisebb motorkerékpárok között. A legnagyobb erőssége egyértelműen az a könnyedség, amellyel minden feladatát elvégzi. A 451 köbcentis kéthengeres motor remekül reagál a gázadásra, széles tartományban használható, és a 45 lóerős teljesítménye a kis tömegnek köszönhetően sokkal élénkebbnek érződik, mint várnánk. A váltója és a kuplungja egyszerűen nagyszerű. Könnyen, pontosan, finoman működnek, és nagyon sokat hozzátesznek a vezetési élményhez. A motor könnyen irányítható, nyugodt, kiszámítható, mégis meglepően játékos. A futóműve egyszerű, de a feladatát jól ellátja, a fékek pedig a motor karakteréhez és teljesítményéhez megfelelőek.
Az alacsony ülésmagasság és a barátságos kezelhetőség miatt kezdőknek és újrakezdőknek is szívesen ajánlanám, de egyáltalán nem gondolom, hogy csak nekik okozhat örömet. Természetesen megvannak a kompromisszumai. A rosszabb utakon érezhetően korlátozott a rugózási komfort, a sportosabb kanyarokban hamar leérnek a lábtartók, és a szélvédelem hiánya miatt a tartósan nagy sebességű utazás nem lesz a kedvencünk. Viszont éppen abban nagyon jó, amire szerintem a legtöbb motorosnak valójában szüksége van. Könnyen kezelhető, élvezetes, és nem kíván különösebb erőfeszítést a használata.
A nap során többször eszembe jutott, milyen furcsa, hogy sokszor mennyire a teljesítményadatok és a műszaki felszereltség alapján ítéljük meg a motorokat. Egyre több lóerőt, egyre komolyabb elektronikát és egyre nagyobb teljesítményt szeretnénk, miközben néha egy ilyen egyszerű kis motor tudja a legtisztábban megmutatni, miért is szeretünk motorozni. Az Eliminator 500 nyergében egyetlen pillanatra sem éreztem úgy, hogy bármi is hiányzik az élményhez.
Egyszerűen felültem rá, elindultam, és egész nap mosolyogtam. Ennél jobb ajánlólevelet nem is nagyon tudnék írni róla.

